Csalogány
Agyvelőmbe égett a magány,
mint éjsötét, néma árny.
A fán nem zizeg levél.
Nem fúj az őszi szél,
nem dalol csalogány.
A veréb sem csiripel,
más látványba' merül el:
hisz túl az ablakon,
egymásra feszülő ajkakon
olvadó hópihe táncol.
Izzó tüzed leláncol,
forró vagy, hogy szinte éget.
Tested érintésre ébred,
felolvadok benned egészen.
Hagyom, hogy mindenem elégjen.
Józan, hideg a reggel.
Csupa kín, amit tennem kell,
keményen koppannak szavak.
Tömör vád a könnyed,
jeges, acélszínű patak.
Szerelmes álom.
Fekszel a párnámon.
kibontott hajjal.
Hideg a hajnal,
reménytől nyirkos a kezed.
mint éjsötét, néma árny.
A fán nem zizeg levél.
Nem fúj az őszi szél,
nem dalol csalogány.
A veréb sem csiripel,
más látványba' merül el:
hisz túl az ablakon,
egymásra feszülő ajkakon
olvadó hópihe táncol.
Izzó tüzed leláncol,
forró vagy, hogy szinte éget.
Tested érintésre ébred,
felolvadok benned egészen.
Hagyom, hogy mindenem elégjen.
Józan, hideg a reggel.
Csupa kín, amit tennem kell,
keményen koppannak szavak.
Tömör vád a könnyed,
jeges, acélszínű patak.
Szerelmes álom.
Fekszel a párnámon.
kibontott hajjal.
Hideg a hajnal,
reménytől nyirkos a kezed.