Légüres térben lebegve összeérő ujjaink között formáljuk a Semmit összeérő ajkaink között formálódik némán peregnek a napok számolatlan futnak tova ahogy melletted vagyok már nem is vagyok esetlen érintések jönnek elmulasztott pillanatok nincsenek szavak nincs már többé titok nem futunk sehova, együtt összeérő ujjaink között nem formáljuk többé azt a Semmit, amik vagyunk, nem peregnek tovább a napok, nincsenek pillanatok, csak a csend maradt, üres, nincsenek jelek. Menetelünk, tovább, ketten, idegenek.