Átadtam neked kopott, színtelen fa asztalon a szívemet hát hogy lettünk ilyen idegenek? A magány sír bennem fénytelen szememben te tetted ezt. Neked születtem helyet nyitottam a szívemben s a kezemből most hiányzik a kezed. Az ágyamban üres a helyed és hideg. Feltöröm az ajtót mit lezártál csókjaiddal feltépem a sebeket látni akarom a szemedben a szememet. A lángnak égnie kell, nem tiporhatod el el akarok égni végre veled vagy nélküled.