Pokolban járt út
Láttam embereket
saját vágyaiktól
elborzadva,
szerelem mámorában
eltikkadva.
Láttam egymáshoz
nyomakodó testeket,
hirtelen kioltott,
meggyalázott életeket.
Láttam idegeneket,
lemeztelenedett
régi ismerősöket,
magukból kifordult,
áruló barátokat.
Tönkrement családokat.
Bakanccsal eltiport
meggyötört virágokat.
Láttam a nap végén
magányos, elárvult lányokat.
Ködös tekinteteket,
hideg márvány-szobrokat.
Láttam összetörő reményeket,
meggyalázott erényeket,
láttam nevető arccal
halálba futókat.
Láttam soha
meg nem nyugvókat.
Éreztem gyűlölt, hideg,
nyirkos érintéseket.
Éreztem az undort, a gyűlölt,
idegen életet.
Éreztem a csontig, húsig
hatoló magányt,
éreztem a bőrömön
a belemélyedő ujjakat.
Hallottam a sikolyokat,
álmatlan éjeken
újra, meg újra felhangzanak.
Éreztem ajkaimon
a vér keserédes ízét,
éreztem a torkomra fonódni
acélos, erős ujjakat,
éreztem a hátamat felhasító
éles körmöket.
Éreztem arcomon
a lefolyó könnyeket,
melleimen a véres
könnycseppeket.
Én csak szabad akartam lenni.
saját vágyaiktól
elborzadva,
szerelem mámorában
eltikkadva.
Láttam egymáshoz
nyomakodó testeket,
hirtelen kioltott,
meggyalázott életeket.
Láttam idegeneket,
lemeztelenedett
régi ismerősöket,
magukból kifordult,
áruló barátokat.
Tönkrement családokat.
Bakanccsal eltiport
meggyötört virágokat.
Láttam a nap végén
magányos, elárvult lányokat.
Ködös tekinteteket,
hideg márvány-szobrokat.
Láttam összetörő reményeket,
meggyalázott erényeket,
láttam nevető arccal
halálba futókat.
Láttam soha
meg nem nyugvókat.
Éreztem gyűlölt, hideg,
nyirkos érintéseket.
Éreztem az undort, a gyűlölt,
idegen életet.
Éreztem a csontig, húsig
hatoló magányt,
éreztem a bőrömön
a belemélyedő ujjakat.
Hallottam a sikolyokat,
álmatlan éjeken
újra, meg újra felhangzanak.
Éreztem ajkaimon
a vér keserédes ízét,
éreztem a torkomra fonódni
acélos, erős ujjakat,
éreztem a hátamat felhasító
éles körmöket.
Éreztem arcomon
a lefolyó könnyeket,
melleimen a véres
könnycseppeket.
Én csak szabad akartam lenni.